A Vér Szerelme: A Vér Szerelme-1.Fejezet

-Ez mi?!?!-Csapta le elém az újságot Stefan.-Két új áldozat, gyilkos sehol!Mikor unod már meg ezt a játékot, Damon?!

-Passz...Amikor kedvem lesz hozzá, tesó.-Hajtottam le a whisky-met, majd felálltam és faképnél hgytam az öcsköst...

Már elégszer szólt bele az életembe...Neki minden szép és jó Elena-val, én meg egyedül maradtam ebben a rohadt világban...Nehogy már még a szórakozást is megtagadja tőlem!

-Damon...-Szólt utánam Stefan.-Hova mész?

-A Grill-be...-Feleltem majd felkaptam a bőrdzsekim és mentem...

Húsz perc múlva már magányosan üldögéltem a boksz-ban, az italomat fixírozva...

Aztán ismerős illat csapta meg az orromat, s közvetlenül utána egy idegen, mégis kellemes, gyöngyvirágra hasonlító illat...Elena volt az és egy másik lány, akit nem ismertem és háttal is állt nekem...

-Damon!-Intett nekem mosolyogva Elena.Visszaintettem neki, egy...Bájvigyor kíséretében.

Aztán a másik lány megfordult és felém pillantott, az én lábam alól meg kicsúszott a talaj a gyönyörű látványtól...

Aztán Elena és a másik, titokzatos gyönyörűség elindult az asztalom felé...Majd oda értek, Elena pedig leült...A másik lány félénken telepedett le mellé.

-Damon...Hadd mutassam be neked az unokahúgomat, Evelyn Gilbert-et...Mától itt lakik nálunk, Mystic Falls-ban.Evie, ő itt a barátom bátyja, Damon Salvatore.-Mutatott be minket egymásnak.

-Hello...-Köszönt halkan.

-Szia...-Mosolyogtam rá.-Nyugi...Nem harapok...-Próbáltam viccesre venni a figurát, de Elena rosszallóan nézett rám...

-Mármint...Hogy értve nem harapsz?-Kérdezte Evie, majd közelebb hajolt hozzám.-Az én vérem nem kell?!-Mosolyodott el.

-Honnan...-Döbbentem le.-Elena...Elmondtad neki?!-Fordultam a lány felé.

-Nem, nem mondott egy szót sem...Tudok rólatok...-Vont vállat Evelyn.-A legjobb barátom is...Ez volt.

-Honnan jöttél ide?-Kérdeztem.

-Salt Lake City...-Felelte halkan.

-És...Hogyhogy ide költöztél?-Kérdezősködtem tovább.

-A szüleim...-Nyelt nagyot.-Meghaltak...Két hete...

-Oh...Részvétem...-Motyogtam, majd Elena-ra néztem.

-Vámpírok...Ölték meg...Őket...-Sóhajtott.

-Vámpírok?!-Döbbentem le.-smerted...Őket?

-Maximilian Duster...-Suttogta.-És...Kimberly Hamilton.Plusz...Még két vámpír...Őket nem ismerem...

-Kimberly-t és Maximilian-t én is ismerem...Gondolom...A bandájukkal...Sajnálom, Evelyn...-Mondtam halkan.

-Evie...Menyjünk, oké?-Simogatta meg az összetört lány hátát Elena.

-Oké...-Bólintott, majd felállt.Kimentek az asztal mögül, de Elena megállt...

-Evie...Megvárnál a kocsinál, kérlek?!-Fordult Evie felé aki bólintott, majd kiment.

Elena visszaült és közelebb hajolt.

-Láttam az újságot és a híreket is, Damon...-Mondta halkan.

-Jaj ne már!Stefan is kioktatott...Látszik hogy jártok...-Forgattam a szemem.-Nincs szükségem arra, hogy megmondjátok mikor, mit és hogyan tegyek!

-Nem, erről szó sincs...De...Ok nélkül, szórakozásból ne mészárold le a várost!-Mondta keményen.-És igazán...Átszokhatnál az állatvérre.-Mondta, majd egy szó nélkül felállt és elment...Tyűű...Most megijedtem, de úgy igazán...

-Hát ez remek...-Dörmögtem, majd megittam a piámat és elmentem...

-Evie!Gyere már!-Kiáltott oda Elena, én meg végre feleszméltem és mentem utána...

-Megyek...-Motyogtam.

A gondolataim még mindig a Damon nevű srác körül voltak.Ki Ő?!És...Miért érzek ilyen furán iránta?!

-Olyan...Fura vagy a Grill óta...Mi van?!-Kérdezett rá Elena.

-Öhm, tessék?!-Eszméltem fel.

-Na ez az...Olyan...Hülyén viselkedsz...Mi a baj?-Ült le mellém a pultra.

-Ja...Semmi...Csak agyalok...És...Félek, hogy...Holnap lesz az első napom a suliban...Félek, hogy nem fogadnak majd be...-Füllentettem.Na jó...Tényleg féltem ettől is, de most Damon Salvatore jobban érdekelt mint a suli.-Lena...-Szólaltam meg.-Öhm...Damon...Szóval...hány éves?

-Nem tudom...De huszonhárom alatt van...Kb...De...Miért is érdekel Ő egyáltalán?-Kérdezte gyanakvóan.

-Nem tudom.Csak úgy...-Ugrottam le a pultról.-Én a szobámban leszek.-Mondtam, majd felrohantam a lépcsőn...

Kiválasztottam holnapra a ruhámat: